A Hős emlékiratai - 3. bejegyzés |
![]() |
![]() |
![]() |
4. oldal / 9
Istenem, Kyra! Édes kicsi húgocskám. Nekem kellene rád vigyáznom. Megígértem neked. És most itt fekszem tehetetlenül, remegő végtagokkal. Ha megmozdítom a fejem, az majd széthasad és rögtön hányingerem van. Kicsi Kyra! Olyan sápadt már. Olyan gyenge. Ahogy a fejét tartja, ahogy felemeli a kezét, ahogy lép. Az a vele született tartás, amivel mindig lenyűgözte - és elbűvölte - az embereket, tovatűnt. Ha nem látnám a szemét, mikor újra meg újra behoznak minket a trónterembe, azt hinném, összetört. A teste talán valóban mintha összeesett volna. Lefogyott és elgyengült. De a lelke... olyan, mintha maga lenne a természet... mindig képes megújulni. És mintha ezzel ő tartana engem életben. Remélem egyszer eljön az a nap, mikor képes leszek ezt meghálálni neki. Ha lesz még olyan nap, amikor nem itt leszünk. Bárhol máshol, de nem itt. |
Minden jog fenntartva © 2008 - 2015 2worlds.hu
Design by Next Level Design
Lizenztyp CC
Módosította: Ardea