Több, mint egy hónapja vagyok már itt - istenemre mondom, tudom számolni a napokat! - és egész megerősödtem. Ma megkaptam az első feladatomat: meg kell szereznem valami teleportkő darabot két tolvaj gromtól. Ha belegondolok, hogy én ezekkel fél kézzel is elbántam egykor... Most teljesen kimerültem. Fürge kis dögök. Amikor odaadtam Ghortariusnak a stabilizáló követ, azon is csodálkozott, hogy még élek egyáltalán. Ilyenkor mindig úgy "megnő" az önbizalmam.

Az az íjász is, Nortar... csöndes. Nagyon ritkán és nagyon keveset beszél. De a tekintete! Néha semmit sem lehet kivenni belőle, de egyszer-egyszer elkaptam már a pillantását, mikor nagyon elgondolkozott, vagy koncentrált valamire. Nem csodálom, hogy remek íjász - a tekintete önmagában felér egy nyílvesszővel. Most örülök, hogy nem vagyok az ellensége - egyelőre. Még mindig nem tudom, meddig tart majd ez a szövetség, de rendkívül törékeny ez a kényszerű béke ember és ork közt.

Rogdor péládul mindig megvetően néz rám, úgy beszél velem, mintha mocsok lennék a csizmáján. Bár minden tiszteletem az övé - mert én emberek közt is ritkán találkoztam ennyire becsületes, kitartó, elveihez hű és erős katonával - egyszer még kihívom párbajra, ha így folytatja tovább. Meglepődnék, ha bármi feladatot bízna rám. Heh... még a szobája kitakarítására se kérne meg, nehogy meg kelljen köszönnie.

Bezzeg Dar Pha! Udvarias kislány... Talán túlságosan is az. Néha nagyon furcsán viselkedik. Mikor megérkeztünk a szigetre... Hm... Micsoda belépő volt az is! Nem tudom, hogy mulassak rajta, vagy inkább... nem, az tisztességtelen lenne vele szemben. Miután kigabalyodtunk egymásból, nagyon zavarban volt. Még az arckendője felett is látni lehetett a pírt. S ezután is olyan volt, mint aki nem önmaga. Mire szólhattam volna, vigyázzon, hova lép, már rácsattant a csapda. Átkozott gromok! Azért azt még nem felejtettem el, hogyan vágjam el hátulról a nyakukat!

Szegény lány... egy hétig lesütött szemmel járt a társai között, hogy ilyen óvatlan volt - bérgyilkos létére... Azért elmorzsolt a fogai közt egy köszönömöt, mikor Nortar a karjaiban elbaktatott vele Ghortarius után, s elhaladtak előttem...